No nem a kegyetlen és véreskezű, aljas Szent Istvánnal, nem a szadista Szent Teréz anyával vagy a rasszista Loyolai Szent Ignáccal, hanem a valóban tiszta és bűntelen, mindenkin segítő, a „szeretet vallását” komolyan vevő szent életű emberekkel?
Ők azok, aki tényleg jók, csak egyetlen picik hibájuk van, hogy hisznek istenben és hisznek vallásukban.
Ők a csalik, a kukac a horgon, a sajtkocka az egérfogóban. Ők az egyház reklámarcai, akik tiszta életük tanulságával – ugyan akaratlanul és tudattalanul – de a legocsmányabb módon csapják be a birka valláskárosultakat, elhitetve velük, hogy milyen szép és jó, és követhető is a vallásuk, hogy minden jó szándékú embernek – hozzájuk hasonlóan – ebben a vallásban a helye. Az ő személyük a garancia, hogy aki ehhez a valláshoz tartozik az csak jó, becsületes, tiszta jellem lehet.
Nem és nem! Aki pap vagy teológus, apáca vagy szerzetes, azzal egy ateista nem lehet egy fórumon, azzal nem szövetkezhet, bármilyen jó ügyről is legyen szó. Nem igaz, hogy csak egyházi szervezet üzemeltethet árvaházat, szegénykórházat, vagy iskolát. Nem igaz hogy az egyház minden jó cselekedetéhez árukapcsolásként, az istenhitet rendeli, mert ez így már nem őszinte jó cselekedet, hanem álságos átverés, hazug propaganda és gyalázatos hittérítés.