Gyakori érv vallásosoktól, hogy mindenki hisz egy csomó mindenben, az ateisták is. Az életben nem lehet mindennek utánajárni, a legtöbb információt kénytelen az ember elfogadni bizonyíték nélkül, akkor ők miért ne fogadhatnák el isten létét bizonyíték nélkül? Szerintük az ateisták, is úgy hiszik, hogy nincs isten, hogy ezt nem tudják bizonyítani.
A vallásosok azonban figyelmen kívül hagyják, hogy van egy óriási különbség az istenhit, és a mindennapi hitek között!!!
Normális ember ugyanis addig hisz el valamit, amíg a hitével ellenkező ténnyel nem találkozik. A vallásos hívő viszont hiába találkozik a hitével ellentétes tényekkel, minden bizonyíték és racionalitás ellenében is megtartja hitét.
Normális ember addig hiszi hogy a Jézuska hozza az ajándékot, amíg rá nem jön, hogy a szülei rakják a karácsonyfa alá, addig hiszi el, hogy a párja hű hozzá, míg rá nem jön, hogy megcsalják, és csak addig hiszi el hogy a nigériai rákbeteg őrá akarja hagyni mesés vagyonát, míg rá nem jön, hogy átverték.
A vallásos ember akkor is hisz az őt szerető és segítő istenében, ha számos hitével ellentétes ténnyel szembesül. Ha sorra érik a sorscsapások, ha látja, hogy ateista ismerősének sokkal könnyebb az élete, ha értesül róla, hogy hívő, imádkozó, tiszta életű emberek tömegesen pusztulnak katasztrófákban, háborúkban.
Az ateistának azért meggyőződése, hogy nincs isten, mert még soha nem sikerült isten létét hitelt érdemlően bizonyítani. A vallásos ember annak ellenére vakon hisz isten létében, hogy nap, mint nap szembesül isten létét cáfoló tényekkel, de ezeket nem hajlandó tudomásul venni (v.ö. kognitív disszonancia).
No és még valami. Arról sem feledkezzünk meg, hogy bár az ember kénytelen egy csomó mindent elhinni, mivel minden információ hitelességét lehetetlen személyesen ellenőrizni, ugyanakkor kénytelen egy csomó hazugságot eleve elvetni, anélkül hogy cáfolatot találna rá, csupán a józan észre hivatkozva.
A normális ember így elveti, hogy vannak tündérek, manók, mesebeli csodák és istenek. A keresztények az ateistákhoz hasonlóan, minden cáfolat nélkül elvetik, hogy létezik Allah, Síva vagy Xenu, mégis fel vannak háborodva, hogy az ateisták hogyan mondhatják, hogy Jézusuk nem létezik, amikor ezt nem tudják bizonyítani.
Végül talán nem árt néhány félreértést tisztázni, ami a „hit” fogalmával kapcsolatos:
A „nem hiszem” szófordulatnak több jelentése van. Kétségtelenül a legfontosabb jelentése, hogy az említett dolgot nem vagyok hajlandó bizonyíték nélkül elfogadni. Van azonban egy olyan jelentése is, hogy meg vagyok győződve arról, hogy egy dolog lehetetlen, hogy hazugság, hogy hülyeség, és eleve elvetem anélkül, hogy bárki bizonyítani próbálná.
- Képzeld tudok repülni.
- Pistike, ezt nem hiszem, ne beszélj butaságokat! (És még csak fel sem szólítom, hogy no akkor most repülj.)
A hit szónak több jelentése van. Nemcsak bizonyíték nélküli elfogadást jelent, hanem jelentheti ennek pont ellenkezőjét a bizonyíték alapján történő elfogadást. Gondoljunk csak a „hiszem, ha látom” kifejezésünkre.
- Képzeld, tudok kézenállni.
- Majd hiszem, ha látom.
- Akkor nézz ide!
- Jé, te tényleg tudsz kézenállni. Jól van, most már elhiszem.
Amikor az ateista azt mondja, hogy nem hiszem, hogy van isten, vagy hiszem, hogy nincs, akkor ez nem az ő hite, hanem csupán annak a meggyőződésének adott hangot, hogy az istenhit ostobaság.
A keresztények is ezen az alapon vetik el az összes "pogány" isten létét. Csak azt nem tudom, hogy a saját istenükre miért képtelenek alkalmazni.