A hit és ateizmus vitájából nagyon fájón hiányzik hit fogalmának pontos meghatározása, ugyanis hit alatt igen sokféle dolgot értünk és ez igen zavaró tud lenni. Nagy általánosságban hit minden, amiről nem bizonyosodtunk meg személyesen. A helyzet azonban nem ilyen egyszerű, mert a hitnek több fajtája létezik.
1. Hiteles forrásból származó, a személyes tapasztalatokkal nem ellentmondó állítás elfogadása, igaznak vélelmezése.
Például elhiszem, hogy létezik Ausztrália, pedig még sohasem voltam ott, nem tapasztaltam meg személyesen, viszont a világtérkép számos országában jártam már, és így személyesen többször megtapasztaltam ezen országok valódiságát, megtapasztaltam, hogy a világtérkép igaz, hiteles adatokat tartalmaz, tehát joggal feltételezhetem, elfogadhatom, ELHIHETEM, hogy azok az országok is léteznek, amelyekben nem jártam, mégpedig úgy ahogyan azt a világtérkép mutatja.
2. Hit lehet, egy nem bizonyítható, de a tapasztalatnak nem ellentmondó feltételezés, hipotézis illetve sejtés is, például a négyszínsejtés elfogadása.
3. Hit lehet egy teljesen logikátlan, a személyes tapasztalatnak ellentmondó dolog elfogadása, igaznak tekintése, csupán azzal érvelve, hogy e dolog léte nem cáfolható (istenhit).
Azt kell látni, hogy ilyen alapon mindent ami nem cáfolható, az lehetségesnek kell tekinteni, és létezését el kell hinni. Mindent amit valaha az emberi fantázia kitalált, azt el kell hinni, még az űrben keringő teáskannát (Bertrand Russel), vagy a repülő spagettiszörnyet is (Bobby Henderson).
Valóban igaz, hogy ami nem cáfolható az lehetséges, no de nem mindegy, hogy létezésének mennyi a valószínűsége. Nem mindegy, hogy ez a valószínűség az egyhez közelít, vagy a nullához közelítő végtelenül kis érték.
A valláskárosultak igen skizofrén állásponton vannak.
Ha egy bigott vallásost megkérdezed, hogy létezik-e hétfejű sárkány, kapásból rávágja, hogy nem, ez csak a mesékben szereplő lény. Ha megkérdezed, hogy van-e isten, kapásból rávágja, hogy igen, pedig pont annyi érv szól isten léte mellett, mint a hétfejű sárkány léte mellett. No és persze tragikomikus, hogy a valláskárosultak gúnyos és lekezelő határozottsággal utasítják el a saját istenükön kívül említhető több ezer isten létét is, miközben nem veszik észre, hogy ugyanilyen alapon a saját istenük létét is el kellene utasítaniuk.
Az ember nagyon sok mindent kénytelen elhinni, és ezek között nyilván vannak téves információk is. Nincs ezzel semmi baj, ha az ember csak addig hisz el valamit, amíg meg nem cáfolják. Lásd geocentrikus világkép. A baj akkor van, ha valaki a nyilvánvaló cáfolat ellenére sem hajlandó feladni a hitét (kognitív disszonancia). A vallásos hit, abban különbözik lényegesen, az egyéb ideiglenesen elfogadott feltételezésektől, hogy logikával, tényekkel ugyan nem cáfolható, de az bizonyítható, hogy valószínűségének végtelenül kicsi az értéke. A valláskárosult azonban logikával, logikus érveléssel alapból nem hajlandó foglalkozni.
Bár isten léte nem cáfolható, de azt be kellene végre látni, hogy isten létének valószínűsége a nullához tartó végtelenül kicsi érték, és az ilyen gyakorlatilag nullaként kezelhető.
Ja és még valami. Az emberi pszichikum nem tudja értelmezni a véletlent, a minimális valószínűséget. Ott bujkál benne a "hátha mégis". Ez a "hátha mégis" nagyon nagy úr. Hogy ne a vallásnál maradjunk, itt van a lottó. Az ötös esélye egy a negyvenhárom millióhoz, de mégis hetente több millióan próbálkoznak, vesznek lottót, abból a megfontolásból, hogy "hátha mégis" ők nyerik meg a főnyereményt. Képtelenek belátni, hogy gyakorlatilag semmi esélyük a nyerésre. Miért csodálkozunk akkor azon, ha annyi a vallásos abból a megfontolásból, hogy "hátha mégis" vannak istenek?
