1. AZ ÓSZÖVETSÉG ISTENE
Az ókor uralkodói vérszomjas zsarnokok voltak, akik hatalmukat kegyetlen büntetésekkel, gyilkosságokkal és megnyert háborúban az ellenség kíméletlen lemészárlása útján biztosították. Akik szeszélyes és sokszor igazságtalan haragjától minden alattvaló tartott, akik számára a túlélés egyetlen lehetősége, a megalázkodás és a feltétlen imádat, az uralkodó elvtelen dicsőítése volt. Nincs abban tehát semmi csodálatos, hogy a legfőbb hatalmasságnak, az uralkodók felett uralkodó istent is hasonló jelleműnek képzelték, mint koruk despotáit, istenkirályait.
Az ószövetség istene, pusztán egy alma megevése miatt nemcsak Ádámot és Évát bünteti, hanem összes leszármazottjukat is. Nem gondolt még bele senki, hogy ez milyen égbekiáltó igazságtalanság? Biztos már sokan, de az Ószövetség mégis teljesen természetesnek veszi hogy a hatezer évvel ezelőtt élt ősünk apró csínytevése miatt ma minden ember a pokol várományosa. Miféle égbekiáltó igazságtalanság fiúkat, unokákat ük-ük-ük unokákat büntetni ősük miatt?
Az Ószövetség szerint az is teljesen természetes cselekedet ettől az istentől, hogy az Özönvízzel a Bárkán lévők kivételével elpusztítja az egész emberiséget, és az összes állatot valamiféle bűn büntetéseként. Említés sincs arról, hogy mi volt ez a borzalmas bűn, illetve mitől volt Noé és háznépe olyan jó, hogy amnesztiát kapott. Nincs konkrétan leírva, de hát a ma született ártatlan csecsemőket is borzalmas fulladásos halállal sújtja ez a gonosz isten. Azért a ma emberének egyértelműen látnia kell, hogy Özönvíz nem más, mint a kollektív bűnösség ordas eszméje alapján elkövetett népirtás, gyalázatos emberiség elleni bűntett. No és akkor még ott a kérdés, hogy vajon a szerencsétlen állatoknak mi volt a bűnük, hogy el kellett pusztulniuk. Ha ma valaki vízbe fojtja a saját kutyáját, akár börtönbüntetést is kaphat állatkínzásért, de ugyanazok, akik ilyen törvényt és ítéletet hoznak, feltétel nélkül imádják a keresztények istenét. Hát nem tragikomikus?
Hosszasan részletezhetnénk még a példákat az Ószövetségből az isten kegyetlenségére, igazságtalanságára, gonoszságára, a Szodomára küldött tűzesőt, a népirtásra adott isteni parancsokat, de azt hiszem ennyi is elég belátni, hogy egy ilyen istenben nincs semmi imádnivaló, vagy szeretnivaló, egy ilyen istent legfeljebb félni lehet. Nem véletlen, hogy a magyarban az istenhívő szinonimája az istenfélő és nem az istenszerető.
2. AZ ÚJSZÖVETSÉG ISTENE
Az újszövetség Jézus Krisztusa már egészen más istenképet mutat. Jézus már nem fojt vízbe senkit, nem küld senkire tűzesőt. Ő már egy simlis kis isten-fióka, aki a szeretetet hirdeti. Ő már nem tesz nagy csodákat, nem választja szét a Vörös tengert, nem dönti le Jerikó falait, megelégszik piti kis bűvésztrükkökkel, mint a vízenjárás, vagy a víz borrá változtatása, de a fő profilja a gyógyítás, ő a ókori világ leghíresebb csodadoktor-szélhámosa.
Egy valamit mégis örökölt gonosz atyaisten apukájától, és ez az igazságtalanság! Azt mondja a házasságtörő nőt megkövezni szándékozóknak, hogy „Az vesse rá az első követ, aki bűntelen!”. Mit is jelent ez a gyakran nagy krisztusi bölcsességként és igazságtételként idézet mondat? A cinkosság, a kéz-kezet mos maffiatörvénye, mely szerint szabad a vásár, szabad minden bűnözés, hiszen bűntelen ember nincs, így hát senki ne merjen ítélkezni. Mi kis pitiáner adócsalók és villamoson bliccelők ne merjük elítélni a legnagyobb gazembereket, mert hiszen mi is bűnösök vagyunk.
Mit kellett volna mondani egy valóban hatalmas és igazságos istennek a fenti esetben? Egyértelműen kijelenteni, hogy a házasságtörés nem akkora bűn, amely halált érdemel, és hogy aki megpróbál követ dobni a házasságtörő asszonyra, azt menten gyíkká változtatja. Sőt a leghelyesebb az lett volna, ha kinyilatkozza, hogy ezentúl senki házasságtörőt nem merjetek megkövezéssel büntetni! Persze akkor Mózes törvényét írta volna felül, amit nem mert megtenni, (ne mondjátok már, hogy egy valódi isten se merte volna ezt megtenni) ezért ez a simlis és igazságtalan Jézus, inkább az ismert klasszikus mondatot mondta, amellyel megmentette ugyan a házasságtörő nő életét, de világraszólóan bebizonyította sunyiságát és igazságtalanságát.
Hosszasan lehetne még sorolni Jézus igazságtalan alamuszi, a felelősséget nem vállaló cselekedeteit. Például nem meri azt mondani, hogy ne adózzatok a zsarnok diktátor császárnak, hanem inkább azt mondja, adjátok meg a császárnak ami a császáré. És az is nagy igazságtalanság, hogy csak a kivételezetteket gyógyítja, és csak egy-két embert támaszt fel a halálból és a többi. Egy mindenható istentől joggal várnánk el, hogy áldásos tevékenységét az egész emberiségre kiterjeszti, ahelyett, hogy néhány tudatlan birkapásztor előtt bohóckodik.
Ez a simlis Jézus-isten szeretetet és szegénységet hirdet, ami legjobb, amit a hatalmasok és gazdagok értekében tehet annak érdekében, hogy az elnyomottaknak elvegye a kedvét a lázadástól.
3. AZ IDEALIZÁLT KOMMERSZ ÉS SZENDE ISTENKÉP
Egyértelmű, hogy a ma embere számára nem lehet vonzó sem a kegyetlen zsarnok atyaisten, sem a piti szélhámos sunyi és igazságtalan simlis fiúisten. Ezekkel a tökéletlen, gyarló istenképekkel már semmire se megy a keresztény egyház.
Ne törődjünk az Ószövetség gonosz istenével, akkor még mások voltak a szokások, a törvények, és különben is mindent másképpen kell érteni. Hogy katolikus dogma mondja ki, hogy a Szentírás nem tanít tévedést? Ugyan már, ki emlékszik a hívők közül arra, hogy mik vannak katolikus dogmákban?!
Ne feszegessük a szentháromság tan bődületes hülyeségét. Jézust se a mai ember szemszögéből és erkölcsei szempontjából nézzük. Elég, ha annyit tudunk róla, hogy a szeretet hirdette és nagy csodákat tett.
Az eredendő bűnt is felejtsük el. Ki akar egy olyan társasághoz tartozni, ahol őt bűnösnek nevezik?
A Biblia egy szörnyen unalmas és végtelenül hosszú értelmetlen halandzsa. Normális ember nem olvassa végig, hanem már ott abbahagyja, hogy Káin letelepedett Nod földjén édentől keletre. Azt, aki mégis végigrágja magát a Biblián meg nem kell megtéríteni, mert már amúgy is egy bigott, menthetetlen valláskárosult.
Úgyhogy a Bibliát zanzásítják, és kemény cenzúrának vetik alá, és csak a szépet jót emelik belőle, illetve minden idézett részbe csak csupa szépet és jót magyaráznak bele. Ezek kerülnek be a gyermekek képes Bibliájába, és a hittankönyvekbe.
Az istenkép, amelyet manapság megpróbálnak lenyomni a térítendők torkán, pedig a Szende Isten, a tökéletes, a jóság, szelídség, szeretet, aki mindenkin segít. Ez az isten mindentudó helyett mindent elnéző, mindenható helyett mindent megbocsátó. Dehogy küld ő bárkit is a pokolba, ő mindenkit a mennybe visz, az örök boldogságba. Ő a képzelt, láthatatlan hatalmas barát, aki megvéd minden bajtól. Aki szerencsét, gazdagságot és boldogságot és hosszú életet ad neked. Hogy ebből semmit sem érzel? Türelem, szegény szende istenkének annyi a dolga, de előbb-utóbb rád is sort kerít, csak higgyél benne!
Ne csodálkozzunk azon, hogy ennek a „modern” és szende istenképnek semmi köze a kereszténységhez, a katolikus valláshoz és dogmákhoz, Bibliához. A cél, hogy minél több hívő legyen, minél többen járjanak templomba, és persze minél többen és minél többet adakozzanak. E szent cél érdekében egy kis füllentés igazán nem ügy. Mind tudjuk a keresztényeknél már régóta alapelv, hogy a cél szentesíti az eszközt!