1. Azok is meghallgatják hitük tanait, akik különben nem járnának hittanra.
2. Mivel az istenhívők egy asztalhoz ülnek le az ateistákkal, ezzel azt sugallják, hogy egyenrangú vitapartnerek.
3. Mivel a meghívott egyetemi tanárok jól nevelt emberek, a szervezők biztosak lehetnek benne, hogy nem fogják az istenhitet kigúnyolni és az istenhívőket lehülyézni, amint azt valójában megérdemelnék, hanem komolyan veszik, komoly filozófiai kérdésnek tekintik.
4. Azért a fentiekkel nem ért teljesen egyet, az se gondolja a hittudósokat annyira hülyének, hogy olyan vitaestet szervezzenek, amellyel ártanak maguknak, amely bebizonyítja isten nemlétét és egész életük munkásságát megfosztja értelmétől.
5. Hogy komoly ateisták miért asszisztálnak ehhez, az legyen az ő bajuk. Nekem lenne néhány tippem, de most nem ez a téma.
Egy ilyen vitaesten tehát az istenhívők tehát csak nyerhetnek, az ateisták meg azzal a kudarcélménnyel fognak távozni, hogy most sem sikerült meggyőzniük az istenhívőket arról, hogy hitük teljesen irracionális és hazug.
Ha mindez nem lenne elég, azért is felesleges isten létéről vitázni, mert isten létéből és a világ isten által történő teremtéséből egyáltalán nem következnek hogy az isten pontosan azokkal a tulajdonsággal rendelkezik amelyekkel a vallások felruházzák, hogy az istenhiten alapuló vallások alaptételei igazak és a vallásoknak van létjogosultságuk.
MI HÁT A VALLÁSOK ALAPVETŐ KÉRDÉSE, HA NEM ISTEN LÉTE?
Minden istenhitre alapozott vallás lényege annak feltételezése, hogy az ember hathat az istenre, és a megfelelő módszerrel, - ami ima, könyörgés, áldozat, vezeklés, stb. - ráveheti az istent arra, hogy eredeti szándékát az ő javára megváltoztassa és őt megsegítse, meggyógyítsa, megajándékozza, vagy a rá váró isteni büntetést eltörölje.
Éppen ezért az istenhittel kapcsolatban csupán egyetlen pragmatikus kérdés létezik, melynek megválaszolására szerencsére nem kell se teológiai, se filozófiai érvelés, vagy briliáns logika, mert egyszerű, de korrekt statisztikával adható rá a válasz. Ez a kérdés egyáltalán nem az, hogy van-e isten, és volt-e teremtés, még csak nem is az, hogy az isten képes-e hatni az emberekre, hanem az, hogy
AZ EMBER KÉPES-E HATNI ISTENRE?
Tehát van-e egyáltalán értelme az istenhit alapú vallásoknak? Ugyanis, ha bebizonyosodik, hogy az ember nem hathat istenre, akkor az istenhitű vallásokról bebizonyosodik, hogy teljesen feleslegesek, nincs értelme a templomoknak, nincs értelme adakozni, a vallási előírásokat betartani, istennek tetsző életet élni.
A fenti alapkérésre két módon is megtalálhatjuk a választ:
AZ ISTENI HATÁS TAGADÁSA A TUDOMÁNY MÓDSZERÉVEL
Valódi válasz e kérdésre a tudomány két alapvető módszerével a megfigyeléssel és a kísérlettel könnyen adható. Nos, megfigyelhető volt például, hogy a pápa és rá hallgató milliók hiába imádkoztak az orosz-ukrán háború befejezéséért. Megfigyelhető az is, hogy a katasztrófák, háborúk túlélőit és áldozatait vizsgálva nincs számottevő eltérés vallásos és ateista, erkölcsös és bűnös emberek arányát tekintve. Megfigyelhető, hogy egyes mélyen vallásos országok polgárai sokkal rosszabb körülmények között élnek, mint a fejlett nyugat kevésbé vallásos országainak lakói.
Arra is volt már kísérlet, hogy azok a betegek akikért imádkoztak, nem gyógyultak nagyobb arányban azoknál, mint akikért nem imádkoztak. Gyakori ellenvetés, hogy az isten nem kívánságautomata, de egy isteni hatás statisztikailag akkor is bizonyítható lenne, ha az isten csak minden harmadik, vagy tizedik reális és szerény kérést teljesítené. Ilyen bizonyíték azonban még nem született.
Természetesen annak bizonyítása, hogy az ember nem képes az istenre hatni, még nem bizonyítja azt, hogy isten nem létezik, de azt nagyon is bizonyítja, hogy minden ima, könyörgés, áldozat, vezeklés, zarándoklat, minden vallási szertartás, teljesen felesleges, értelmetlen és hatástalan, ezért minden pap, templom, istenhiten alapuló vallás és egyház totálisan értelmetlen.
AZ ISTENI HATÁS TAGADÁSA A VALLÁSOK HITTÉTELEIVEL
Mivel teljesen kilátástalan az apologétákkal szemben tudományos módszerrel, statisztika adatokkal és kísérleti eredményekkel érvelni, velük szemben csak egyetlen hatékony vita stratégia létezhet, ha a saját hitük tételeit fordítjuk ellenük. Az alábbiakban ezt a katolikus vallás esetében tárgyalom. Azért nem általánosítok minden vallásra, mert a vallások között vannak eltérések és ezekbe belekapaszkodhatnak a kötözködő istenhívők, például a buddhista vallásban nincs isten. Ezen kívül én a római katolikus vallást ismerem, és Magyarországon ez a vallás messze a legelterjedtebb, legjelentősebb.
BÁRMILYEN MEGLEPŐ, DE A KATOLIKUS VALLÁS HITTÉTELEIBŐL, ISTENKÉPÉBŐL EGYENESEN KÖVETKEZIK, HOGY AZ EMBER NEM HATHAT ISTENRE, ISTEN NEM TELJESÍTHET SEMMIFÉLE KÍVÁNSÁGOT, KÖNYÖRGÉST!
Állításomat az alábbiakkal támasztom alá.
1. ISTEN AZT AKARJA, HOGY BIZONYÍTÉK NÉLKÜL IS HIGGYENEK BENNE („Bizony, te elrejtőzködő Isten vagy, Izráel Istene, szabadító!” (Ézs 45,15)) Bár erről nem szól dogma, de istenhívők gyakran érvelnek vele és logikailag is könnyen belátható, hogy egy mindenható isten ezer módot találhatna arra, hogy bizonyítsa létét, és ezáltal mindenki, minden kétkedő higgyen benne. Mivel ilyesmi még sohasem történt meg, nyilvánvaló, hogy ez azért van így, mert isten nem akar bizonyítékot szolgáltatni a létére. Ebből viszont egyenesen következik, hogy az ember nem hathat istenre. Ugyanis, ha isten meghallgatná az imákat és teljesítené a könyörgéseket, ezzel egyben bizonyítékot is szolgáltatna létezésére, többé nem maradna elrejtőzködő, ezért nem teljesíti, nem teljesítheti a hívők kéréseit, tehát EMBER NEM HATHAT ISTENRE.
2. ISTEN VÉGTELENÜL TÖKÉLETES (katolikus dogma)
Módosítani, csak valami tökéletlenen érdemes, azért, hogy jobb legyen. Ha isten arra kényszerülne, hogy módosítson eredeti szándékán akkor ez azt jelentené, hogy az eredeti szándéka hibás volt. Mivel az isten végtelenül tökéletes, ezért egyetlen szándéka sem lehet hibás, tehát nem következhet be olyan eset, hogy módosítsa szándékát, EMBER NEM HATHAT ISTENRE.
3. ISTEN MINDENTUDÓ (ELŐRETUDÓ)
Az előretudás által Isten csalhatatlan bizonyossággal látja előre az értelmes teremtmény szabad tetteit is. (katolikus dogma)
Isten előre tudja, hogy szándékát mi módon szeretnék az emberek módosítani, tehát már eleve ennek tudatában alakítja ki szándékát. Ha az emberek kérésére módosítana eredeti tervén, ez azt jelentené, hogy nem látta előre, hogy mit fognak kérni. Mivel azonban "előretudó", ezért előre tudja, hogy az emberek mit fognak kérni és azt is, hogy ennek ellenére miért nem fog módosítani az eredeti tervén, tehát EMBER NEM HATHAT ISTENRE.
4. ISTEN VÉGTELENÜL IGAZSÁGOS (katolikus dogma)
Mivel isten igazságos, ezért az eredeti, az egyes emberekre vonatkozó terve már eleve igazságos volt. Ha ezen változtatna akkor az igazságos terv igazságtalanná válna.
Ha viszont az eredeti igazságos szándékát egy számára kedves könyörgésért, vezeklésért, hízelgésért vagy bármiért cserébe lenne képes igazságtalanná változtatni, akkor meg egyértelműen korrupt lenne, pontosan úgy, mint egy lefizetett bíró.
Mivel azonban isten végtelenül igazságos, ezért semmiféle könyörgésre nem fogja eredeti igazságos tervét az emberek kedvéért, változtatásokkal igazságtalanná tenni, tehát EMBER NEM HATHAT ISTENRE.
A fentiek alapján tehát a katolikusoknak alábbi lehetőségek közül kell választaniuk:
1. NINCS ISTEN
2/A Ha van isten, hatni akkor sem lehet rá, amint azt a statisztikák és tudományos kísérletek is bizonyítják, TEHÁT MINDEN IMA, MISE, ÁLDOZAT, VEZEKLÉS, ZARÁNDOKLAT ÉS AZ EGÉSZ KATOLIKUS LITURGIA, ÉS EGYHÁZ FELESLEGES, HATÁSTALAN ÉS ÉRTELMETLEN.
2/B Ha van isten, hatni akkor sem lehet rá, mert a katolikus dogmákban lefektetett istenképből egyenesen következik, hogy ember nem változtathatja meg isten eredeti szándékát, TEHÁT MINDEN IMA, MISE, ÁLDOZAT, VEZEKLÉS, ZARÁNDOKLAT ÉS AZ EGÉSZ KATOLIKUS LITURGIA, ÉS EGYHÁZ FELESLEGES, HATÁSTALAN ÉS ÉRTELMETLEN.