Az ateisták és istenhívők hitvitáinak leggyakoribb témája isten léte, illetve a világ teremtése. Ezekről vitázni azonban teljesen felesleges!
Egyrészt azért, mert könnyen belátható, hogy ezeket a kérdéseket vita során, érveléssel, logikai úton nem lehet eldönteni, éppen ezért borítékolható, hogy ezek a meddő viták döntetlennel fognak zárulni, melynek végeztével mindkét vitázó fél megmarad eredeti álláspontjánál.
Másrészt viszont azért felesleges ezekről vitázni, mert a világ isten által történő teremtéséből egyáltalán nem következnek az istenhiten alapuló vallások alaptételei és az, hogy érdemes ehhez az istenhez imádkozni, könyörögni, illetve bármit is kérni tőle.
Márpedig minden istenhitre alapozott vallás lényege annak feltételezése, hogy az ember hathat az istenre, és a megfelelő módszerrel, - ami ima, könyörgés, áldozat, vezeklés, stb. - ráveheti az istent arra, hogy eredeti szándékát az ő javára megváltoztassa és őt megsegítse, meggyógyítsa, megajándékozza, vagy a rá váró isteni büntetést eltörölje.
Éppen ezért az istenhittel kapcsolatban csupán egyetlen pragmatikus kérdés létezik, melynek megválaszolására szerencsére nem kell se teológiai, se filozófiai érvelés, vagy briliáns logika, mert egyszerű, de korrekt statisztikával adható rá a válasz. Ez a kérdés egyáltalán nem az, hogy van-e isten, és volt-e teremtés, még csak nem is az, hogy az isten képes-e hatni az emberekre, hanem az, hogy
AZ EMBER KÉPES-E HATNI ISTENRE?
Tehát van-e egyáltalán értelme az istenhit alapú vallásoknak?
Valódi válasz e kérdésre a tudomány két alapvető módszerével a megfigyeléssel és a kísérlettel könnyen adható. Nos, megfigyelhető volt például, hogy a pápa és rá hallgató milliók hiába imádkoztak az orosz-ukrán háború befejezéséért. Megfigyelhető az is, hogy a katasztrófák, háborúk túlélőit és áldozatait vizsgálva nincs számottevő eltérés vallásos és ateista, erkölcsös és bűnös emberek arányát tekintve. Megfigyelhető, hogy egyes mélyen vallásos országok polgárai sokkal rosszabb körülmények között élnek, mint a fejlett nyugat kevésbé vallásos országainak lakói.
Arra is volt már kísérlet, hogy azok a betegek akikért imádkoztak, nem gyógyultak nagyobb arányban azoknál, mint akikért nem imádkoztak. Gyakori ellenvetés, hogy az isten nem kívánságautomata, de egy isteni hatás statisztikailag akkor is bizonyítható lenne, ha az isten csak minden harmadik, vagy tizedik reális és szerény kérést teljesítené. Ilyen bizonyíték azonban még nem született.
Természetesen annak bizonyítása, hogy az ember nem képes az istenre hatni, még nem bizonyítja azt, hogy isten nem létezik, de azt nagyon is bizonyítja, hogy minden ima, könyörgés, áldozat, vezeklés, zarándoklat, minden vallási szertartás, teljesen felesleges, értelmetlen és hatástalan, ezért minden pap, templom, istenhiten alapuló vallás és egyház totálisan értelmetlen.
Mivel teljesen kilátástalan az apologétákkal szemben tudományos módszerrel, statisztika adatokkal és kísérleti eredményekkel érvelni, velük szemben csak egyetlen hatékony vita stratégia létezhet, ha a saját hitük tételeit fordítjuk ellenük. Az alábbiakban ezt a katolikus vallás esetében tárgyalom. Azért nem általánosítok minden vallásra, mert a vallások között vannak eltérések és ezekbe belekapaszkodhatnak a kötözködő istenhívők, például a buddhista vallásban nincs isten. Ezen kívül én a római katolikus vallást ismerem, és Magyarországon ez a vallás messze a legelterjedtebb, legjelentősebb.
BÁRMILYEN MEGLEPŐ, DE A KATOLIKUS VALLÁS HITTÉTELEIBŐL, ISTENKÉPÉBŐL EGYENESEN KÖVETKEZIK, HOGY AZ EMBER NEM HATHAT ISTENRE, ISTEN NEM TELJESÍTHET SEMMIFÉLE KÍVÁNSÁGOT, KÖNYÖRGÉST!
Állításomat az alábbiakkal támasztom alá.
Klikk a TOVÁBB-ra!
↓
