Isten bizony megértem, hogy sok ember miért is hisz istenben. Amit nem értek, hogy miért vallásos és miért katolikus? A fenti hamis, ámde hasznos lelki gyakorlatból hogyan következik a katolikus vallás minden ostobasága, és baromsága?
Miért kell mindehhez azt is elhinni, hogy egy kétezer évvel ezelőtt élt zsidó próféta az isten fia, vagyis saját maga fia? Hogy járt a vízen és borrá változtatta a vizet, no persze nem azt amin járt, pedig milyen poén lett volna. Hogy fiút szült a szűz, hogy Jézus meghalt de mégsem mert halhatatlan. Miért kell mindehhez karácsony és húsvét, Kisjézus és Szent Antal, ördög és pokol?
Miért kell mindehhez az unalmas és monoton mise? Miért kell ehhez a több ezer évvel ezelőtt élt tudatlan emberek fantáziálásait szent és igaz irományként elfogadni? Miért kellenek ehhez a katolikus dogmák melyek ritka gyűjteményei a ez emberi ostobaságnak és a logika teljes hiányának. Miért kellett elevenen elégetni azokat, aki nem voltak hajlandóak mindezt a zagyvaságot elhinni? Miért kell a vallást tűzzel-vassal terjeszteni?
Miért kell ennek a képzelt barátnak korrumpálhatónak lenni, aki ugyan szeret, de nem önzetlenül, mert segíteni csak a papoknak fizetett megfelelő anyagi ellenszolgáltatás ellenében hajlandó. No erre az egyre magam is meg tudok felelni. Azért, hogy a papok gazdagodjanak.
És végül egy kérdés, amely engem leginkább foglalkoztat:
Ha már az istenhit ennyire az emberi pszichikum igénye, ha egyszer ennyire hasznos, ha sok embernek ennyire szüksége van rá, ám ugyanakkor az egyház ennyire ocsmány, pénzéhes, és gonosz, nem lehetne szétválasztani az istenhitet és az egyházat?
Nem lehetne meghagyni és akár - horribile dictu - hittan helyett tanítani a „képzelt barát” jellegű lelki gyakorlatot, hogy aki szükségét érzi, maga is el tudja végezni, viszont az egyházakat leépíteni, megszüntetni?
Az eszemmel (ami nincs) persze tudom hogy szükségszerű volt, hogy a haszonleső papok és egyházak az emberi hiszékenység vámszedőivé váltak, no de biztos, hogy ennek már mindig így kell lennie?