A fenti mottó nagyon is igaz a valláskárosultakkal isten létéről folytatott vitákra. Egyrészt a teológusok vagy kétezer évük volt, hogy összegyűjtsék hamis, de nagyon nehezen cáfolható érveiket, és iskoláikban és hittanórákon évekig oktatják ezeket a valláskárosultaknak.
Másrészt azt bebizonyítani, hogy isten nem létezik, elméletileg lehetetlen. Ezért az ateista a vitában kénytelen azt a stratégiát választank, hogy nem isten létét cáfolja közvetlenül, hanem a vallásosok isten létét bizonyító érveinek tarthatatlanságát.
Nos, az ateisták a szamárral vitázó bölcshöz hasonlóan, azért vannak eleve hátrányban, mert egy valláskárosult a légből kapott, csupán fantáziával rövid időn belül megalkotott hamis érvek tucatjait tudja az ateisták fejéhez vágni, de ezek cáfolata bonyolult, hosszantartó és igen nagy erőfeszítést igényel az ateistától. Minden cáfolt érv helyett kettőt-hármat kapnak és így sohasem érhetnek a cáfolatok végére.